"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2015. március 31., kedd

Fabergé-tojások

A világ leghíresebb húsvéti tojásai a Fabergé tojások


A műkincsnek számító tojásokat III. Sándor orosz cár megrendelésére tervezte Peter Carl Faberge, az Oroszországban élő francia aranyműves. Sándor cár a legfontosabb ortodox ünnepen különleges ajándékkal akart kedveskedni feleségének, így arra kérte fel a mestert: készítsen olyan ajándékot, amely egyszerre húsvéti és meglepetés is.

Így Faberge belevágott a munkába és tizenegy éven át készítette a húsvéti ajándékot. A műhely elsődleges munkája ez volt, és gyakran több mint egy évig dolgoztak egy-egy művön. Minden kis ajándék tojást mintázott és valami meglepetést rejtett.

 /  Peter Carl Fabergé  Szentpéterváron született, hugenotta családját nem sokkal ezelőtt üldözték el Franciaországból. A családi vállalkozás az aranyművesség volt, melyet Peter Carl 1870-ben átvett édesapjától/

 A Fabergé tojások nem csak egyediségükről és értékükről voltak híresek, de tovább növelte az értéküket az is, hogy az alkotók minden darabnál az aktualitásokat próbálták megörökíteni.

 A „Téli tojás” elnevezésű remekművet például az előző év rettenetesen hideg tele ihlette: a tojást jégre emlékeztető hegyi kristályokból készítették, a rátett díszítést, a jégkristályokat pedig platina foglalatba helyezett gyémántok jelképezték.
 Az I. világháború során a cár fronton tett látogatását pedig egy arannyal díszített, acélból készített tojás örökítette meg. A tojást acéltöltények tartják, benne a meglepetés pedig az eseményről készült akvarell.

 A tojások híre hamarosan elterjedt egész Európában, így Fabergé egyre több városban dolgozott, és 1900-ban a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert. Nemsokára Londonban és Kijevben már komolyabb létszámú műhelyeket üzemeltetett, melyek dísztárgyak ezreit készítették a legrangosabb családok megrendelésére.

 Mikor a cári családot megfosztották hatalmától, Fabergé-nek is menekülnie kellett, így először Németországba, majd Svájca menekült, ahol 1924-ben meghalt.



Húsvéti asztalra - tulipán, jácint





Rendkívül kedves tavaszi virág a tulipán.

A 16. század eleji török hódítások idején terjedt el Európában is, ekkor honosították meg Hollandiában, ami később tulipán nagyhatalommá vált, mivel óriási üzletté nőtte ki magát a tulipántermesztés.

Akkoriban rendkívül jó befektetésnek számított tulipánokkal kereskedni, mivel egy-egy különlegesebb fajtáért akár egy kisebb vagyont is megadtak. Az 1630-as években azonban spekuláció miatt összeomlott a tulipán piac, így rengetegen tönkrementek. Magyarországon a 16. század végén kezdték el termeszteni, azóta pedig több ezer fajtáját nemesítették ki. Különlegessége, hogy kéken kívül bármilyen színű lehet, léteznek olyan sötét lila fajták, melyek már majdnem feketének tűnnek, sőt még zöld fajták is vannak, ezen kívül mintázatuk is rendkívüli változatosságot mutat -forma és szín tekintetében egyaránt. A tulipánnal igen egyszerű dolgunk van, ha díszíteni szeretnénk vele otthonunkat. A legjobban egy keskeny teljesen egyszerű üvegvázában mutat, viszont ügyeljünk arra, hogy a talpa elég széles legyen, mivel a tulipán szára elég vastag, és a fejek is nehezebbek, nehogy felboruljon. Már pár szál is rendkívül dekoratív lehet, akár egy vagy több színben is. A leveleket is nyugodtan fennhagyhatjuk a virágokon, ami egy plusz színt ad a csokrunknak.


A jácint eredete is a mitológiában keresendő, ugyanis a mítosz szerint Apollón véletlenül megölte kedvesét, Hüakinthoszt, a spártai király fiát. Az ifjú véréből fakadt a jácint, így vált a jácint az újjászületés szimbólumává.


Képtalálat a következőre: „jácint”
A 18. században rendkívül népszerűvé vált, így ekkor több, mint 2000 fajtáját nemesítették ki Hollandiában, mindössze 3 fajból. Több színben és formában létezik, így dekorációnak is kiválóan megfelel. Kis áttetsző vázákat válasszunk, hogy a szárak is érvényesülhessenek, mindegyikbe tehetünk más-más színt, így dekorálva az asztalt, vagy akár egy színt is választhatunk, amit egy kupacba rendezünk. Levelekkel együtt is nagyon szép, de tehetünk közéjük pár szál barkát is. Ügyeljünk arra, mindegyik virágnál, hogy mielőtt vázába rakjuk, ferdén vágjuk le a szárát, így több vizet tud felvenni.

2015. március 30., hétfő

Ezen a napon született

1746 tavaszán /március 30/ Aragóniában született,Francisco José de Goya y Lucientes.

Pályafutása azonban nem Spanyolországban, hanem Itáliában vette kezdetét. Miután többszöri próbálkozást követően sem sikerült bejutnia a Spanyol Királyi Akadémiára, egy római festőversenyen próbált szerencsét, ahol második helyet szerzett.

Az önbizalommal feltöltődött Goya ezt követően visszatért szülőhazájába, és freskófestőként vállalt munkát. A művész egyedi stílusának köszönhetően rövid időn belül annyira közkedveltté vált, hogy portrémegrendeléseinek száma jelentős mértékben megugrott. Bőkezű mecénásai közt volt Floridablanca gróf, Don Luis koronaherceg, Osuna herceg és nem utolsó sorban maga IV. Károly spanyol uralkodó.

A befelé forduló, sötét gondolatoktól gyakran szenvedő, egyre komorabb képeket festő Goya élete utolsó évtizedeiben teljes magányban élt, melyhez nagyban hozzájárult az 1792-ben kialakult süketsége is

A festő 1828. április 16-án, 82 éves korában a franciaországi Bordeaux-ban hunyt el. Földi maradványait 1901-ben szállították haza Spanyolországba, és 1919 óta a madridi Ermita de San Antonio de la Floridában található.

A vízhordó lányt Goyának ezt az 1810 körül festett remekét, korábban egy foglalkozás jellegzetes képviselőjét bemutató életképeknek tartották. A festő azonban, zsánerképeknél szokatlan módon, nem ábrázolja részletesen a környezetet, az alakot éppen csak jelzett tájképi háttér elé állítja, a korsós lány robusztus figuráját pedig az alacsonyra helyezett nézőponttal tudatosan heroizálja. Az új vélekedés szerint Goya ezzel a festménnyel a megszálló napóleoni hadak elleni gerillaharc névtelen hőseinek kívánt emléket állítani: a katonák részére vizet szállító lánynak.

A ruhátlan Maja" és "A felöltözött Maja".

A spanyol festészetben szokatlan akttéma miatt 1814-ben perbe fogta az inkvizíció Goyát.



1853-ban ezen a napon született Vincent van Gogh (eredeti nevén Vincent Willem van Gogh, Hollandia, Groot-Zundert, 1853. március 30. – Franciaország, Auvers-sur-Oise, 1890. július 29.) holland festőművész, a posztimpresszionizmus egyik legnagyobb alakja.


Református lelkipásztor fiaként látta meg a napvilágot. Öt testvére közül legszorosabban egész életén át ívelő kapcsolata csak öt évvel fiatalabb Theodorusszal volt. Középiskolába internátusokba járt, ahol rajzórákat vett. Édesapjával való összekülönbözés után Hágába ment, ahol Theo segítségével műtermet rendezett be. Később Provance-ban lenyűgözte a természet szépsége, lázasan festett. Magányosnak érezte magát, ezért megkérte Gauguint, hogy látogassa meg. Eleinte minden rendben volt, közösen dolgoztak, de később egyre többet veszekedtek, míg 1888. december 23-án az udvaron van Gogh borotvával megtámadta Gauguint. Van Gogh ezután hazament, és a borotvával levágta az egyik fülcimpáját, mely után elmegyógyintézetbe került. 1889-ben vette tudomásul, hogy gyógyíthatatlan beteg. Ezután életét a hosszú, fájdalmas rohamok és a lázas munka jellemezték. Bár az orvos rövidesen gyógyultnak nyilvánította, újabb roham tört rá. 1890. július 27-én az auvers-i vár környékén szíven lőtte magát, majd két nap múlva meghalt. A ravatalát barátai napraforgókkal borították el. Van Gogh 1880-tól teljesen a festészetnek szentelte magát. Csendéleteket festett, amelyek távol álltak a megszokott polgári nyugalomtól.

Húsvét jön..

A húsvéti ünnep neve különbözô nyelveken más és más. Közös eredete azonban, a húsvét héber neve, a pészah. A szó kikerülést, elkerülést jelent. Eredetileg a keresztény és a zsidó ünnep egybe is esett. A níceai zsinat i. sz. 325-ben szabályozta a keresztény ünnepek rendjét, ekkor vált el a két ünnep ideje. A húsvét angol neve: passover, átrepülést jelent. Gyakorta használják az Easter elnevezést, mely a német Oster szóval együtt keresendô. Ôse egy germán istennô, Ostara az alvilág úrnôje, ünnepe a tavaszi
napéjegyenlôség idején volt. Lehet, hogy neve az East, a kelet szóból származik, s a napfelkeltére utal. A szó a magyarban nem található meg, de Csíkményságon a húsvéti körmenet neve: kikerülés, más vidékeken a feltámadáshoz kapcsolódik. A magyar szó: húsvét, az azt megelôzô idôszak, a negyvennapos böjt lezárulását jelzi.

A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlôség idején tartott termékenységi ünnepekkel, melynek elemei a feltámadás, az újjászületés. Húsvét napja az 1582-bôl származó egyházi szabályzat szerint a tavaszi holdtölte utáni elsô vasárnapra esik: március 22 és április 25-e közé. (Ezt mondja ki a niceai zsinat határozata is i. sz. 325-ben)

Húsvét kialakulásában fontos szerepet játszik a zsidó húsvét, a pészah. E vallás tanítása szerint e napon ünneplik a zsidók az egyiptomi rabságbül való menekülésüket. Az Ótestamentum szerint a halál angyala lecsapott az egyiptomiakra, a zsidók kapuja azonban egy frissen leölt bárány vérével volt bekenve, így az ô házukat “elkerülte”.

Az Egyiptomból való kivonulás történetét írja le a Hagada. A keresztény egyház szertartásaiban a hosszú ünnepi idôszak átfogja a kora tavasz és a nyár elejei hónapokat. Az elôkészületi idô a nagyböjt, amely Jézus negyvennapos sivatagi böjtjének emlékére, önmegtartóztatására tanít. Ezt nagyobb, kisebb ünnepek követik s a húsvéti ünnepkör a pünkösddel zárul. A ciklus a karácsonyi ünnepi szakasz párja, de jóval régebbi annál. Latin neve: Septuagesima - hetvened, mert hetven napig tart, húsvéti idônek is nevezik.
A böjt utolsó hetének neve: nagyhét, a húsvét utáni hét húsvét hete, egyes magyar vidékeken fehérhét - fehérvasárnapig tart.

Szokások, népszokások
A húsvét ünnepe sok szálon kapcsolódik a tavasz megérkezéséhez, s a megújulás, a termékenységgel összefonódó népszokáskincshez. E népszokások nagyrészt nem épülnek be a keresztény vallás ünnepi rítusaiba, hanem azzal párhuzamosan, mint a falusi közösségek ünnepi szokásai maradtak fenn. A húsvétot megelôzô farsangi idôszak mulatságai a tél legyôzését, a tavasz megérkezését ünneplik.
Európa-szerte elterjedt szokás a telet jelképezô szalmabábu elpusztítása, elégetése vagy vízbe fojtása. Nálunk egyes vidékeken a bábu neve kisze, kice, s virágvasárnapi szokásainkat teszi színesebbé. A mulatságok és a böjti idôszak találkozásának jellegzetes népi játéka Konc vajda és Cibere vajda, a farsang és a böjt tréfás háborúsága volt. A húshagyókeddi (farsang utolsó napja) játék szereplôi szalmabábok, s a legyôzött Ciberét végigvitték a falun, elégették, vízbe vetették, vagy keresztüldobták a templom kerítésén, hogy elûzzék a betegséget, az éhséget.

A böjt alatt régen fôleg kenyeret, száraz növényi étkeket ettek. A hosszú böjti idôszakot kisebb ünnepek tagolják. A magyar néphagyományban a közbeesô vasárnapoknak nevük volt: a másodiké gulyásvasárnap, az ötödiké feketevasárnap, a hatodiké virágvasárnap.
Ez az utolsó vasárnap már a húsvéti ünnepsorozat része. A magyar népszokások ezen a napon a zöldág-hordás, más néven villôzés: a termékenységet segítô eljárás. Az ággal megütögették a fiatal lányokat, menyecskéket. A barkaszentelés a keresztény és a “pogány” szokások ötvözetét mutatja. A virágvasárnapot megelôzô szombaton a gyerekek barkát szednek. A barkát virágvasárnap a templomban megszentelik. A szentelt barkának bajelhárító szerepe van. A moldvai csángók fûzfa sípot fújnak,
habajgatnak, ezzel “keltik fel” a tavaszt. Sok helyen zajos határkerülést tartanak, mellyel a rossz szellemeket ûzik el.

A nagyhét napjainak szokásai a Bibliában leírtakat követik. Nagycsütörtökön, zöldcsütörtökön a Rómába ment harangokat a fiúk kereplôkkel helyettesítik. Az étrendbe e napon valamilyen zöldet, parajt, salátát iktatnak. Pilátus-égetés is e nap szokása, mikor a Pilátust jelképezô bábut elégetik, megverik. A böjt régen hamvazószerdán kezdôdött, mely onnan kapta nevét, hogy ekkor a templomban megszentelik az elôzô évi barka hamuját, megkenik vele a hívôk homlokát, elhárítva a bajokat. Nagyböjt alatt sok helyen egy nap csak egyszer ettek, olajjal vagy vajjal fôztek, zsírt, húst nem ettek, csak száraz növényi ételeket. Ma már nem ilyen szigorúak az egyház böjti elôírásai, nem követelik meg a negyvennapos koplalást, a tilalom csak az utolsó hétre, nagypéntekre vonatkozik. Az utolsó hét, nagyhét virágvasárnappal kezdôdik, melynek napjai Jézus jeruzsálemi eseményeihez kapcsolódnak. E napon a bevonulás napján az emberek pálmaágakkal, hidegebb éghajlatú vidékeken barkás ágakkal mennek a templomba. Nagycsütörtökön az utolsó vacsora és a tanítványok lábának megmosása (a vendégszeretet jelképe) emlékére szokás volt, hogy Rómában a pápa 12 szerzetes lábát megmosta. (Királyok, nemesek is így cselekedtek sok országban e napon.) Nagycsütörtök estéjén a harangok elhallgatnak, a hagyomány szerint Rómába mennek. A harangok útjának célja, hogy lássák a pápát; de van, ahol azt tartották, hogy a tojások gyûjtése is, melyeket azután leszórnak a gyerekeknek, amikor visszatérnek.

Nagypéntek, Jézus kereszthalálának napja - gyászünnep. Az emberek a helységek szélén lévô kálvária - dombokra vonulnak, s megállnak az egyes stációkat jelölô kápolnáknál, mintegy eljátszva Jézus keresztvitelének útját. A Mária-siralmak is ehhez a naphoz kötôdnek. Ilyen Mária-siralom az egyik legrégebbi nyelvemlékünk:

“Világ világa, virágnak virága. Keserûen kínzatul, Vas szegekkel veretül.”

A templomokban az oltárokat letakarják, a harangok hallgatnak. Nagyszombat a feltámadás jegyében zajlik. Az esti körmenetek, a templomokban az új tûz gyújtása, mely Jézus és egyben a remény jelképe, azt adja hírül, hogy Jézus feltámadt, a megváltás közel van. Este “visszajönnek” a harangok is Rómából. Nagypénteken a víz mágikus ereje lép elôtérbe. Ismert mondóka: “Nagypénteken mossa a holló a fiát, ez a világ kígyót, békát rám kiált.” A rituális mosakodás jelenik meg a hajnali mosakodásban, melyet csak fiatal lányok végeztek, s mely bajelûzô szereppel bírt. Friss folyóvíz kellett hozzá, s a következô mondóka: “Az én vizem folyjon el, az én szeplôm múljon el!” E naphoz jellegzetes ételek tartoztak - korpából készült savanyú leves, esetleg tojás. Van olyan vidék, ahol e napon kenyeret sütnek, melyet vagy megôriznek a következô nagypénzekig, vagy odaadják az elsô koldusnak. Sok helyen igen elterjedt a forró húsvéti kalács, melyet fôleg az utcai árusoktól veszik. A nagypénteken sötét, dísztelen templomokat nagyszombat reggelére virágokkal, zöld ágakkal díszítik fel. Ez a nap a másik ôselem, a tûz ünnepe. Este a templomban az új tüzet ünneplik, melyet csiholással élesztenek, s a Krisztust jelképezô húsvéti gyertyát ezzel gyújtják meg. Sok helyen szokás ilyenkor új ruhát felvenni, vagy legalább kalapot, kesztyût.
A feltámadás napja húsvétvasárnap. Sok országban szokás e napon a napfelkeltét egy magas hegy tetején várni. Ehhez több hiedelem kapcsolódik - egyik szerint a felkelô nap Krisztus feltámadásának bizonyítéka, a másik szerint aki jól figyel, megláthatja benne a Krisztust jelképezô bárányt a zászlóval.
A húsvéti tojás ajándékozása sok országban e napon történik, nálunk a hétfôi locsoláshoz tartozik. A hagyományos sonkát már szombat este, a böjt lezárásával megkezdik. Vasárnap a sonka mellé tojást, tormát fogyasztanak. E nap ünnepi étele a bárány.

Húsvét másnapján német területeken, nálunk pedig Kecskemét környékén szokás volt az Emmausz -járás. Annak emlékére, hogy Jézus a tanítványokkal az Emmauszba vezetô úton találkozott, kimentek a város határán álló kápolnához és vidám mulatságot ültek. E nap Európa-szerte a játék, a vidámság napja. Magyarország egyes vidékein e napot vízbevetô hétfônek is hívják, mert e nap a locsolás napja. A lányokat régen kivonszolták a kúthoz, s vödör vízzel leöntötték, vagy a patakhoz vitték, s megfürdették. A locsolás, az ôsi termékenységvarázsló és megtisztuló rítusban gyökerezik. A víz tisztító ereje a kereszténységnél a kereszteléshez kapcsolódik. A mondai magyarázat szerint Jézus sírját ôrzô katonák vízzel öntötték le a feltámadást felfedezô, ujjongó asszonyokat, így akarták elhallgattatni ôket. A locsolás ma is elterjedt szokás, kissé szelídebb formában, hiszen gyakran csak kölnivízzel locsolnak a fiúk, férfiak.A húsvéti népszokások sorát egy fehérvasárnapi szokás zárja. A lányok komatálat készítenek, elküldik egymásnak. A kosárba, tálra húsvéti tojás, kalács, ital kerül. Ezzel a lányok örök barátságot kötnek, s ettôl kezdve komának szólítják és magázzák egymást egész életükben.

2015. március 29., vasárnap

Az egyik legismertebb tavaszi díszcserje, a húsvét jelképe lett a barka.



Képtalálat a következőre: „barka növény”



 A növény ágai tavasszal elsőként kezdenek virágozni, ágai lefelé omlanak.


A szentelt barkához számos hiedelem fűződik. A legelterjedtebb szerint ha a templomból jövet lenyeljük egy szemét, az megvéd a betegségektől, főleg a torokfájástól. Egyes helyeken úgy tartják, hogy a megszentelt barkát nem szabad a házba bevinni, mert akkor nyáron sok légy lesz, ezért azt a padlásra, ablakba, házereszre akasztják. Elterjedt hiedelem, hogy égiháborúkor a barka megvéd a villámcsapás ellen. Más helyeken, például Gyimesben csak a szentelt barkát lehet bevinni a házba, mert ha megszenteletlenül kerül oda, elhullnak a csirkék és egyéb aprójószágok.

A barka bolyhos virágainak különleges gyógyerőt tulajdonítottak régen. Ha a családi tűzhelybe dobták, megóvta a házat a bajoktól.

Virágvasárnap

A húsvét előtti vasárnap, a római egyház elnevezése szerint Dominica palmarum, azaz pálma-vasárnap. Nevét az e napon szokásos pálmaszentelésről és pálmaágas körmenetről kapta, és az egyház Jézus jeruzsálemi bevonulásáról emlékezik.

Virágvasárnap ünnepli az egyház Jézusnak szamáron való diadalmas jeruzsálemi bevonulását: sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták. Az előtte járó és utána tóduló sokaság így kiáltozott: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!

Virágvasárnap különös ünnep. Egyszerre van jelen a szertartásban az öröm és a halál, a dicsőség és a szenvedés, a nép lelkendezése és gyűlölettől eltorzult kiáltozása. Ugyanazok az emberek, akik az első evangéliumi szakaszban még hozsannát kiáltanak, a másodikban, a passióban már Krisztus kereszthalálát követik.

Ezt a vasárnapot az emlékező körmenettel Jeruzsálemben kezdték el. Nagyon ősi eredetű ünnep, s napjainkig is a jeruzsálemi püspök személyében magának az Úrnak bevonulását ünneplik jelképesen a szent városba. Volt idő, mikor a püspök szamárháton vonult be, a hívek pedig ruhájukat terítették elébe. Ilyen körmenetről a magyar liturgiában is tudunk, például a pécsi egyházmegyében a hívek ruhájukat leterítették az útra. A papot barkaággal megveregették, a Szentírás szavára emlékezve, hogy „megverem a pásztort, szétszéled a nyáj.”


A templomban először a barkaágak megszentelését végzi a pap. Utána Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére körmenet. A virágvasárnapi szentmisén először halljuk a Passiót. Ez magyarul szenvedést jelent.

/kép: Fecske Orsolya/

Virágvasárnap nyitja meg az év legszentebb és mind liturgikus, mind tartalmi szempontból leggazdagabb hetét, a nagyhetet.

Virágvasárnapkor hivatalosan is megkezdődött a nagyhét, amikor a keresztény világban Jézus keresztre feszítésének utolsó napjaira emlékeznek.

A hivatalos egyházi ünnepen kívül a magyar néphagyomány az ősi tavaszváró szertartást végez a nagyhéten. A katolikusoknál a pap virágvasárnapkor szenteli meg barkát, mely az északi, „hideg” országokban a pálmát helyettesíti. A magyar néphagyomány úgy tudja, hogy az véd a rontás, betegség, vihar, jégeső ellen. Sok helyen ekkor volt szokásban a "Bújj-bújj, zöld ág" kezdetű játék, mely nem más, mint ősi és termékenység varázslás.

A múltat és a telet jelképező kisze bábut nemcsak farsangkor égettek, hanem virágvasárnapkor is. A szokás főleg az északi, palócok által lakott vidéken ismert. A hajadonok virágvasárnapkor egy szalmabábut, a kiszét menyecskeruhába öltöztettek, majd végigvitték a falun, a határban levetkőztették, a szalmát darabokra tépték és mindegyik lány markolt belőle egy csomót, majd azokat bedobták a vízbe. A szalmadarab vízben való mozgásából azt figyelték meg, hogy vajon sikerül-e férjhez menniük az adott évben. Akinek a szalmacsomója szépen elúszott, az azt jelentette, hogy hamarosan kérője akad, akinek viszont szalmacsomója a partra vetődött, az még egy ideig pártában maradt. Néhány északi, palóc faluban úgy vélték, hogy a vizes szalmacsomó elmulasztja a szeplőket, ezért azzal arcukat bedörzsölték. Az Ipolyságban a bábu cipelése is szerencsét jelentett, úgy vélték, hogy az a lány, aki végigviszi a kiszét a falun, a böjti időszak letelte után elsőként megy férjhez.

Számos felvidéki magyar faluban virágvasárnapkor, kiszehajtás után a hajadonok festett tojásokkal és szalagokkal feldíszített fűzfaágakkal, villőkkel sorra járták a falut, megálltak a házak ablakai előtt és bekiáltották: „Van magoknak virágvasárnapjok?” Ha a házaik azt mondták, hogy igen, akkor a lányok énekeltek egy dalt. Amikor végeztek, a háziasszony kiment, letört egy ágat a villőről és óvatosan megveregette vele a lányokat. Az ősi mágikus szertartással azt kívánták elérni, hogy a köszöntőt mondó lányok minél előbb találjanak párt maguknak és menjenek férjhez.

2015. március 28., szombat

Magyar Ízek Vására

Március utolsó hétvégéjén ismét várják a magyar ízek kedvelőit a Millenáris Kertben. A péntektől vasárnapig tartó rendezvényen minden ízletes és egészséges húsvéti fogást megkóstolhatnak a látogatók - sonka, tojás, torma, friss zöldségek és sajtok, édességek, kiváló magyar élelmiszerek, nemes pálinkák és borok között válogathatnak az érdeklődők.

Föld órája - 2015.

A Föld Órája egy világméretű önkéntes kezdeményezés, amely megpróbálja felhívni az emberek, vállalatok, intézmények, kormányok figyelmét a környezetszennyezés és a túlfogyasztás okozta problémákra. Az akció keretében arra kérik a résztvevőket, támogatókat, hogy minden év márciusának utolsó szombatján este világszerte kapcsolják le egy órára a fölösleges világítást és áramtalanítsák a különféle elektromos készülékeket

 
2007 óta minden márciusban egy órára kialszik a díszvilágítás a világ legtöbb nagyvárosában. Néhány év leforgása alatt a Föld Órája az ausztrál helyi akcióból világméretű, több mint egymilliárd embert mozgósító önkéntes mozgalommá nőtte ki magát. Ez nem csak azt mutatja, hogy az embereket foglalkoztatja bolygónk egészsége, hanem hogy hajlandóak tenni is érte.  A 2011 óta az akció kiegészül egy másik felhívással is, melynek lényege, hogy tegyünk fogyasztás-csökkentési, környezetvédelmi fogadalmat az év többi napjára is.  Az akció fő célja nem az egy óra alatt elért aktuális fogyasztás csökkentés, hanem a figyelemfelhívás, hogy mindennapi életünket mennyire átszövi a túlzott, és voltaképpen fölösleges energiahasználat. 

Jelenleg másfél Földre lenne szüksége az emberiségnek, 2050-re pedig talán kettőnél is többre, ha a jelenlegi ütemben éljük föl bolygónk javait.


Fotó: WWF Magyarország 

Az emberiség igényei jócskán meghaladják Földünk eltartóképességét, ugyanis közel 40 éve több erőforrást használunk fel, mint amennyit a bolygó biztosítani tud. Magyarország fogyasztása 30 százalékkal több, mint amennyi erőforrás hazánkban rendelkezésünkre áll.
A WWF erre a problémára hívja fel a figyelmet a világ legnagyobb civil önkéntes akciójával, a Föld Órájával.  Fenntartható módon élünk? Vizsgáljuk meg fogyasztásunkat és ökológiai lábnyomunkat!

"Fényszennyezés és az élővilág

Az ornitológusok, rovarkutatók számára régóta nyilvánvaló a fény esetenként kártékony hatása. A költözőmadarak egy része éjszaka (is) utazik, s tájékozódásukban fontos szerepet játszik a csillagos égbolt. Ha természetes fényeken kívül más "műcsillagok" is megjelennek, vagy az égbolt megnövekedett háttérfényessége miatt eltűnnek az égről a csillagok, az komolyan megtévesztheti a madarakat vagy a pillangókat, akár vesztüket is okozva. A madarak éjszakai tájékozódása csodálatra méltó. A kék sármány esetén azt is kimutatták, hogy a tájékozódásként használt sarkcsillagot és annak környezetét az égbolt forgása alapján azonosítja, s a megtanult alakzatot később már felismeri. Planetáriumi körülmények között a mesterséges égboltot lassan egy másik fényes csillag körül forgatva a madár az újabb alakzatot jegyezte meg, s utána már azt használta tájékozódási pontként álló égbolt alatt is. Utána a szabadba kerülve (persze a vizsgálatot speciális ketrecben végezték) ismét megtanulta a sarkcsillag irányát. 

Felmérések szerint évente több millió madár pusztul el azért, mert toronyépületeknek ütköznek. Az esetek egy részéért maguk a tükröző felületek felelősek, de nagyobb részben az épületek kivilágítása csalja halálos csapdába a madarakat. Más állatoknak az éjszaka sötétje a biztonságot jelenti. Csak egy példa a tengeri teknőcöké Floridában, amely a legnagyobb tojásrakó helyük az Egyesült Államokban. A teknőc bébik az éjszakai sötétség védelmében bújnak elő a homokban lévő tojásokból és másznak életükért küzdve a tengerbe. A tenger irányát a vízfelületről visszaverődő csillag- esetleg holdfény határozza meg. A mesterséges fények hatására a teknőcök rossz irányba indultak! Ebből is látható, hogy az élővilág mennyire alkalmazkodik a természetes fényviszonyok váltakozásához. A mesterséges fények elburjánzásával a teknőcök veszélybe kerültek, ezért a floridai partvidéken ma már ennek megfelelően szabályozzák a közvilágítást! "
forrás: Polaris Csillavizsgáló,
Mi is az a fényszennyezés

Tavaszi óraátállítás


 A tavasz megérkezett!

 Vasárnap térünk át a nyári időszámításra, 29-én éjjel 2 órakor kell 3 órára átállítani az órákat.



Az óraátállítás 1916-os bevezetését gazdasági és biológiai okok indokolták.

Az Európai Unióban 2006 óta egységes időpontban történik, fenntartásának okaként pedig az a törekvés szolgál,hogy a világos órák minél inkább egybeessenek a emberek átlagos ébrenléti idejével, ami reggel 7 óra és este 10 óra közé tehető.

/tavaszi óraátállítás/

2015. március 27., péntek

A kunok

Különleges nép a kun.


Magyarország etnikai térképén különös színfoltot jelentenek a kunok. Magyar is, és nem is. Vérbeli magyarok lettek az elmúlt századokban, kurucok, magyar szabadságharcosok oldalán harcoltak, miközben őrizték autonómiájukat.
 A róluk szóló írások kiemelik a harcos természetet, a nomád életforma teremtette szilaj szellemet, aminek nyomát a kunságiak sajátos történeti tudatában még ma is fellelhetjük.
 Kik voltak és honnan jöttek ezek, a történelmüket átverekedõ török mûveltségû néptöredékek, akiknek különféle elnevezésérõl, úgy mint koman, kuman, kun, szári, kipcsak bizánci és latin nyelvû források is megemlékeznek? 
Ha megállunk a Radnai-hágó csodálatos vidékén, nem mehetünk úgy tovább, hogy meg ne emlékezzünk arra, hogy Kötöny kun vezér körülbelül 770 éve itt vezette be népét - a mintegy negyvenezer családot - a Kárpát-medencébe.  


1239-ben Kötöny kán, a kunok fejedelme, menedéket és bebocsáttatást kért a magyar IV Béla királytól, ugyanis a kétszáz évig virágzó Kun Birodalomnak, Cumania-nak, a terjeszkedõ mongol Birodalom véget vetett. A kunok a Radnai-hágónál várták IV. Béla király döntését, ami 1239-ben, március 27-én történt meg. A második honalapítóként is tisztelt uralkodó Kötöny elé lovagolt, s a krónikák szerint királynak kijáró tisztelettel fogadta a kunok vezérét, és behívta õket az országba. 
A kunok teljes letelepítése, befogadása, életmódjuk megváltoztatása természetesen hosszú, és küzdelmekkel terhes idõszak volt. Véglegesen csak évszázadokkal késõbb fejezõdött be.  
Állíthatjuk azonban, hogy a kunok életének határpontja köthetõ a Radnai-hágóhoz, hiszen három alapvetõen fontos területen volt határpont a kunok számára: az új hazát illetõen, az életmód-váltás tekintetében és új vallásuk felvétele terén.

Új haza
IV.Béla király befogadta a kunokat, azon feltétellel, hogy megígérték rendelkezésre állnak a háborúk alatt. És ezt a megelõlegezett bizalmat a kunok a legdrágábbal hálálták meg: készek voltak életüket és vérüket áldozni királyukért, új hazájukért. 
A keleti taktikával harcoló kunok, melyek hadserege fõleg könnyûlovas íjászokból állt, erõs támaszai lettek a királynak, jelentõs erõt képviseltek a királyi hadseregben. Katonai feladataik miatt a kunok jelentõsége egyre nõtt. A kunok 150 éven át az Árpád-házi királyok fõ támaszai lettek. Az Árpád-házi királyok számára a kun közösség katonai szempontból volt nagyon fontos, hisz a magyar királynak nem volt megfelelõ számú, azonnal mozgósítható és hûséges hadserege. Így a kunok a székelyek mellett a legfontosabb olyan magyar népelemmé váltak magyar földön, akik nélkül ezentúl magyar király nem harcolt. Az Árpád-korban a Magyar Királyság hadseregének legnagyobb létszáma 40-50 ezer fõbõl állt, ebbõl 10 ezer kun katona volt.
Ha csak a kun eredetû szavainkat vesszük sorba, megfigyelhetjük, hogy úgy olvadtak be a magyar nyelvbe, ahogy a kunok a magyarságba. Ilyen kun eredetû szavaink, melyek szervesen beépültek a magyar nyelvbe: balta, bicska, buzogány, csákány, hurok, kalauz, kobak, komondor, köldök, köpönyeg, özön, tõzeg.
Új életmód
A kunok eredetileg nomád nagyállattartó életmódot folytattak, és törzsi-nemzetségi szervezetben, sátortáborokban éltek. A mai Kazahsztán, majd Ukrajna területén létrehozták a 11-12. századi Európa legerõsebb nomádállamát. A korabeli krónikák és tudósítások Kunországnak hívták ezt az államot. Ötvösmûvészetük és fémmegmunkálásuk igen fejlett lehetett. Idejük nagy részét pásztorkodással, állattartással töltötték. Bizonyos csoportjaik, ha letelepedtek valahova hosszabb idõre, a tárgyi és nyelvi emlékek szerint földmûveléssel is foglalkoztak. 
Törvényeiket maguk szabták, elszámolással csak közvetlenül a nádornak tartoztak. A XIX. századig tartott ez a különös jogállapot, melyhez fogható nem volt Európában. 
XV-XVI. századra a kunok megtelepülése befejezõdött. Mindez életmódváltást, asszimilációt, és átalakuló kultúrát jelentett számukra, azonban a zárt társadalmi berendezkedés következtében az egykori kun mûveltség számos eleme nemzedékrõl nemzedékre öröklõdött.
A kun nép úgy integrálódott a magyarságba, hogy bár nyelvét felcserélte, azonban identitását a mai napig megtartotta.
Forrás:  a kunok bejövetele 

1784. 03. 27.-én született Kőrösi Csoma Sándor



Kőrösi Csoma Sándor, a messzeségek vándora, kis székely fiúból vált az ősmagyarok kutatójává és az első európai tudóssá, aki tanulmányozta a tibeti nyelvet és kultúrát.
Már gyermekkorában kitűnt társai közül fáradhatatlanságával. Gyaloglásban senki sem versenyezhetett vele, ha séta közben feljutott egy domb tetejére, egyből arra volt kíváncsi, mi van a következőn túl. Az erdélyi hegyek közt edzette testét-lelkét a későbbi nagy kihívásokra. Kőrösön, egy erdélyi kis faluban született 1784-ben. Mindig is büszke volt származására, ahogy írta, „én a székely nemzettség szülötte vagyok”, angol nyelvű könyveiben pedig székely-magyarnak nevezte magát

Ifjúkorában állítólag azon ritka fiatalemberek közé tartozott, akiről soha senki nem mondott rosszat, nem panaszkodott rá, és ő sem szidott senkit. A híres nagyenyedi kollégiumban végezte tanulmányait. Itt kapta az első inspirációt egyik tanárától, aki felvetette annak lehetőségét, hogy Ázsia szívében tán fellelhetőek még az ősi magyarság nyomai. Kőrösi ekkor szent fogadalmat tett, mely egész további életét meghatározta: fölkutatja Attila népének maradékát, akiket a hun hódító a keleti pusztákon hagyott. Ahogy később írta: „Vajha nemzetünk homályfedte eredetét földeríteni sikerülne!”
Tanulmányait kiemelkedő eredménnyel végezte. Egyszerű és önmegtartóztató életet élt, takarékosság és belső fegyelem jellemezte. Testét, lelkét, elméjét egyaránt fejlesztette, a munkát és fáradtságot rettenthetetlenül tűrte. Egyik tanára szerint nem volt lángelme, ám ezt a hiányosságát szorgalmával és páratlan emlékezőtehetségével ellensúlyozta. Jelleme édesapja példájára kemény, katonás vonásokat mutatott, emellett ott élt benne – édesanyja hatásaként – a lírai kedély és a messzenéző álmodás. Szelíd vonású arca szimpátiát sugallt, nem volt szószátyár, de ha megszólalt, nyájasan szőtte a szót – emlékezik rá Hegedűs Sámuel, egykori tanára, később jó barátja.

A tudományok közül leginkább a nyelvészetet, a történelmet és a földrajzot kedvelte. Zseniális nyelvérzékkel rendelkezett, elképesztő tehetsége volt a nyelvtanuláshoz. Élete során tucatnál is több nyelvet sajátított el: a latin, görög, német, francia, angol, orosz, szerb (illetve horvát), héber, perzsa, arab, török, tibeti, szanszkrit, hindi nyelvet.

Nagyenyedi és németországi tanulmányai elvégzése után visszautasította az állásajánlatokat és készülődött a nagy útra, melyhez fogadalma kötötte. Hiába rémisztgették az utazás ismeretlen veszélyeivel, a rettentő fáradalmakkal, döntésében megingathatatlan volt, és nem ismert lehetetlent. 1819-ben, 35 évesen indult el Ázsiába, úgy, mintha csak a szomszéd faluba kerekedne fel, tarisznyával és elmaradhatatlan tölgyfa botjával felfegyverkezve. Pénzt gyűjtöttek számára az útra, de ő – szokása szerint – nem fogadta el a támogatást.

Céljának ezt tűzte ki: „Elhatároztam, hogy elhagyom hazámat, keletre jövök, s ahogy lehet, biztosítván mindennapi kenyeremet, egész életemet oly tudománynak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra nemzetem történetében.”
Útja nemcsak a megtett távolság miatt döbbenetes – több mint 12 ezer kilométert járt be, s ennek legnagyobb részét gyalogszerrel, hiszen szegény volt –, hanem a rengeteg veszély, az emberi tűréshatárt súroló és sokszor meghaladó körülmények miatt is. Pontos részleteket nem mindig tudunk róla és útjáról, mert szerénysége, valamint az a törekvése, hogy elkerülje saját személyének előtérbe helyezését, megakadályozta abban, hogy személyes élményeiről részletesen beszámoljon.
Küzdelmes út során jutott el Ázsiába, ahol eredeti célja mellett vállalt még egy feladatot: az Európa számára addig ismeretlen tibeti nyelv és kultúra tanulmányozását. Ezt a kutatást ugyanolyan pontosan és lelkiismeretesen végezte, mint eredeti munkáját. Nyolc évet töltött különböző lámakolostorokban Nyugat-Tibetben, és tudós lámák segítségével tanult. Tibeti tanítója Szangje Püncog, akiről Kőrösi így ír útinaplójában: „Szangje Püncog nem szenved semmitől, se hidegtől, se éhségtől, se bezártságtól, sem a piszoktól, amelyben fetrengünk. E nagytekintélyű orvos, sőt a kormánynak is tagja, hogy tudta elfogadni ilyen könnyen ezt a mélységesen megalázó állapotot? Úgy hiszem, soha az életben nem találkoztam senkivel, aki ilyen elképzelhetetlenül fittyet hányt minden rosszra.”
Ám ő sem viselte sokkal rosszabbul az embert próbáló körülményeket. Spártai módon élt, tűrte a hideget, a rideg környezetet, és ételként nem vett magához mást, mint a szerzetesek szokásos eledelét, a jakvajas, sós teát. A fűtetlen kolostorban éjt nappallá téve kutatott, olvasott, írt, éveken keresztül.

Egy angol orvostól, Gerard doktortól többet megtudunk Kőrösi mindennapjairól: „Egyszerű tápláléka az itteni szokás szerint készített zsíros tea volt. De a kanumi hideg évszak zordonsága eltörpül, ha összehasonlítjuk azt a zanszkári zárdában uralkodott telek fokával, ahol Csoma egy egész évet töltött. S ott ő a Lámával és egy szolgával kilenc négyszög lábnyi szobában 3-4 hónapon át el volt szigetelve. Szobácskájából egyikük sem mert kimozdulni, a környék hóval volt fedve és a hőmérő rendszerint a 10-16 fokon állott zéró alatt. Ott ült ő ködmönébe öltözve, kezeit ölébe téve; és ily állapotban olvasott reggeltől estig, melegítő tűz és alkonyat után világító mécses nélkül. A föld szolgált nyoszolyául, s az egyszerű csupasz falak voltak egyedüli oltalma az égalj zordonsága ellen. A hideg oly szigorú, hogy nehéz feladat volt a kezeket a gyapjútakaró alól kiszabadítani a könyv leveleinek átlapozása végett.”

Tanulmányainak gyümölcse két könyv, amelyek 1834-ben jelentek meg: az első hiteles tibeti-angol szótár, valamint egy tibeti nyelvtankönyv. Ezeken kívül összefoglaló tanulmányokat is írt a tibeti vallásról, kultúráról, művészetekről, tudományokról. A tibeti kolostorok után Kalkuttában folytatta tanulmányait, ahol saját anyagainak feldolgozása mellett a Bengáliai Társaság könyvtárának gazdag keleti anyagát rendezte. A tibeti után a szanszkrit nyelv vizsgálatának szentelte magát, itt is eredeti célja vezérelte, hogy talán némi információra bukkan a magyarság eredetét illetően.

Halála után szenteket megillető tisztelet övezte, a „nyugati tanítvány” néven emlegették. Sírhelye zarándokhellyé vált. Eredeti célját, a magyarság felkutatását ugyan nem érte el, de két fő műve és egyéb, a tibeti kultúrát bemutató tanulmányai megírásával csodás kincsekkel teli ládát nyitott fel az utókor számára.


Szilágyi Ferenc a tudomány Kolumbuszának nevezi Kőrösi Csomát, aki „mást – többet – fedezett fel, mint amiért indult”.

Arthur Schopenhauer szerint „...ólmot keresett, és aranyat talált, és ami még ennél is több, nagyon jól felismerte a nemesfém értékét.”
Élete jól példázza, hogy egy egyszerű ember, szegényen és tengernyi viszontagságot szótlanul tűrve, pusztán hősi megszállottságtól fűtve hogyan állhat helyt, és hogyan küzdhet meg egy teljesen ismeretlen nyelv és kultúra megismeréséért. Segítségére volt kimeríthetetlen tudásszomja, melyre vándorbotként támaszkodhatott. Elméjét, kutatásra irányuló koncentrációját nem gátolták a szenvedélyek. Személyiségét teljes egészében a vállalt ügynek, fogadalmának ajánlotta, és élete minden pillanatában arra törekedett, hogy előbbre jusson kutatásaiban. Állhatatosságának csak halála vethetett véget.

Idézzük fel Kőrösi érdemeit Széchenyi István szavaival: „Egy szegény, árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt kitartó hazafiságtul lelkesítve – Kőrösi Csoma Sándor – bölcsőjét kereste a magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazátul alussza örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében. Nem maga helyzet, nem kincs a nemzetek védőre, hanem törhetetlen honszeretet, zarándoki önmegtagadás és vas akarat. Vegyetek példát hazánk nagyjai és gazdagai, egy árva fiún, és legyetek hű magyarok tettel és nem puszta szóval, áldozati készséggel és nem olcsó fitogtatással!”


/Doba Éva/

"Thália papjai" - Ma van a színházi világnap


"Színház az egész világ" idézik előszeretettel sokan, sokféle helyzetben ezt a shakespeare-i megfogalmazást, amely kijelentést a nagymester bizonyára alapos megfontolás után tette annak idején. A rögtön utána következő sor, „és színész benne minden férfi és nő" is teljes egészében helyénvaló, nézzünk csak magunkba mélyen, és gondoljuk át, hányszor voltunk kénytelenek "alakítani" egy-egy ránk nem illő szerepet adott helyzetekben.
Játszani azt, ami nem mi vagyunk, megjátszani az érdeklődést akkor is, ha halálosan unjuk a témát, vagy történetesen érdektelenséget, holott őrülten furdal a kíváncsiság, hogy megtudjunk valamit.

Színházi Világnap

A Nemzetközi Színházi Intézet bécsi közgyűlése 1962-ben elhatározta, hogy megemlékeznek a Párizsban működő Nemzetek Színházának 1957-es évadnyitójáról. Magyarországon 1978. óta ünnepeljük "Thália papjait".

A 19. század az a kor, amelyben a színészet - a magyar nyelvű színjátszás - nemzeti üggyé válik. Milyen közmegítélés alá estek a színészek?

- A színész mesterség lebecsülését a "csepűrágó" kifejezés jól tükrözi. A tisztes nemesi vagy polgári családok ugyan nem örültek, ha a fiuk színészi pályára ment, ám ha mégis, annak erkölcsi megítélése nem volt olyan negatív, mint a színtársulatokhoz álló nők esetében. A házasságon kívüli kapcsolatok és válások számát tekintve élen járt a színésztársadalom. Ez azt a megítélést erősítette, hogy erkölcsileg kétes pályáról van szó. Ugyanakkor valóban elsőrendűen nemzeti ügy volt a színház ügye. Innen nézve tehát dicsőség és szent feladat a nemzeti kultúra érdekében, a magyar nyelv kifejlesztése terén működni, másfelől azonban elmarasztaló a társadalom ítélete: aki pénzért táncol, énekel, az nem a rendes társasághoz tartozik.

- Déryné azt írja "naplójában", hogy bár nyomorúságos körülmények között játszottak 1815-ben Miskolcon, a főszolgabíró vendégei voltak, aki egy alkalommal maga árulta a jegyeket az előadásra. Befogadta a színészeket a helyi társadalom legmagasabb köre, mint akik színt, érdekességet, kultúrát hoznak a városba?

- El- és nem befogadták őket, bár néha valóban úgy tetszik, mintha az utóbbiról volna szó. Kétségtelen, hogy ha időlegesen is, de beletartoztak az adott város kulturális miliőjébe: a helyi előkelők felkarolták őket, hiszen a (nemzeti) kultúra mecénásának szerepében megjelenni az elitnek mintegy kötelessége volt - ugyanakkor azonban mindez kényelmes és látványos tevékenység volt: sok pénzbe nem került, s közben mégis kedvére reprezentált és szórakozott az előkelő társaság. Időnként persze akadtak valóban bőkezű támogatói is a társulatoknak, a művészeknek, a színésznők esetében azonban ilyenkor általában találgatás tárgya lett, hogy a támogatás vajon a színésznek vagy éppenséggel a nőnek szól-e. Ám a társaság általában elnézte azt is, ha a pártfogás - nevezzük nevén a dolgot - a szeretőnek szólt. Időnként pedig mintha felfüggesztődtek volna a valós társadalmi meghatározottságok: a társaságbeli hölgyek úgy léptek be a színészek világába, mint valami titkos körbe. Távoli a párhuzam, de hasonlatos ez a 18. század végi szabadkőműves páholyok működéséhez , ahol a titkos összejövetelen a gróf és az asztalos tegeződhettek, de amint kiléptek az utcára, ez már folytathatatlanná lett. Az elit társas életében tehát csak meghatározott, méghozzá az elit által meghatározott események részesei lehettek a színészek.

(részlet a Fábri Anna irodalomtörténésszel készült beszélgetésből)
(az interjút Kornya István készítette)

Nagy Magyarok..

II.Rákóczi Ferenc

II. Rákóczi Ferenc Mányoki.jpgII. Rákóczi Ferenc 1676. március 27-én a Rákóczi hercegségben a felvidéki Borsiban született ahonnét üstökösként indul el élete - nemzeti történelmünk legfényesebb csillaga -, hogy a későbbi Magyarországnak és a világnak ragyogjon önfeláldozó hazaszeretete. Édesapját I. Rákóczi Ferencet korai halála miatt nem ismerhette meg. A Nagy Magyar Szabadságharc vezére és legkiválóbb egyénisége apai ágon régi nemesi magyar család, az Árpád-kori Bogát - Radván nemzetségből származott. A másik az anyai ág kiváló ősei a híres, nagy történelmi múlttal rendelkező Zrínyi család. Híres felmenője gróf Zrínyi Miklós Szigetvár hős védője, aki a török elleni és a hazát oltalmazó szabadságküzdelmek mártírja lett. A leghíresebb, gróf Zrínyi Miklós a politikus, költő és hadvezér a nagyapa testvére. Zrínyi Ilona hercegnő - fejedelemasszony, Munkács várának hős védője csodálatos asszonyként vívta "Dávid és Góliát" küzdelmét, három évig ellenállva a Habsburg támadásoknak. Miután elárulták a hős védőt, a császár Bécsbe hurcoltatta Zrínyi Ilonát, akitől örökre elszakították kisgyermekét "Ferkó" 1688. március 27-én, tizenkettedik születésnapján került Bécsbe, ahonnét azonnal a jezsuiták neuhaus-i rendházába vitték. Kiváló középiskolai eredményeit elérve egyetemi tanulmányait Prágában végezte. Idegen hatalmak örökre elszakították az anyát a fiától. A tragikus sorsú fejedelemasszony soha többé nem látta gyermekét, az imádott "kis Herceget".

Felnőttként hazatérve kiáltványban szólította harcba Magyarország minden "nemes és nemtelen" lakosát. Esze Tamásnak átadta a "Cum Deo pro Patria et Libertate" (Istennel a Hazáért és a Szabadságért) feliratú piros selyemzászlókat. II. Rákóczi Ferenc herceg 1703. június 16-án - mindössze 27 évesen - lépte át jelképesen a Vereckei-hágónál a magyar határt. Ezzel a népi kezdeményezésű felkeléssel megkezdődött a nyolc évig tartó Nagy Magyar Rákóczi Szabadságharc.

Külföldi kortársa így írt róla: "A legjobban csodálható méltóságteljes megjelenése, okossága, ötletessége, előkelő modora és erénye. Nemzetéhez hű, vallásában igen hívő, igazmondó, szép termetű, igen tudós, vitéz ember."

Adja meg az Isten a magyar nemzetnek, hogy mielőbb a Nagyságos Fejedelemhez hasonló, tisztalelkű, hívő és igazságkereső államférfi álljon a szegény meggyötört Hazánk élére. 

"Iustam causam Deus non derelinquet
Isten az igaz ügyet nem hagyja el."

RÁKÓCZI IMÁJA

A TE KEZEDBEN VAN SZÍVÜNK, URAM,
DÖFD ÁT SZERETETED NYILÁVAL,
GYÚJTSD FEL A LOMHÁKAT,
VEZESD VISSZA AZ ELTÉVELYEDETTEKET,
VILÁGÍTSD MEG A VAKOKAT,
LÁGYÍTSD MEG A HAJTHATATLANOKAT,
BÁTORÍTSD MEG A HABOZÓKAT,
TANÍTSD A TUDATLANOKAT,
GYARAPÍTSD BENNÜNK A HITET,
GYÚJTSD FEL A KÖLCSÖNÖS SZERETET LÁNGJÁT,
S ÚJRA ÉS ÚJRA KÉRLEK,
ADD, HOGY SZERETETED GYARAPODJÉK,
HOGY EZ AZ ISTENI LÁNG
EMÉSSZE FÖL VISZÁLYKODÁSAINKAT.

2015. március 26., csütörtök

Egy csodálatos embert gyászolt a világ 1827. március 26-án.

1827. március 26-án halt meg Ludwig van Beethoven, a zenetörténet egyik legnagyobb alakja.


Beethoven Bonnban, egy ősi flandriai parasztcsaládban látta meg a napvilágot. 1771. XII.16-án.  A zene varázslatos erejét és szeretetét még kisgyermekként szívta magába. Nagyapja, akit szintén Ludwignak hívtak, híres zenészként érkezett Belgium területéről a kölni választófejedelemség Rajna menti központjába, Bonnba, ahol karnagyként a választófejedelem egyik udvari zenekarát dirigálhatta. Apja, Johann, ifjúkorában tenoristaként énekelt a fejedelem udvarában, de közel sem volt olyan tehetséges, mint apja vagy mint később a fia. Ez a keserűség végigkísérte egész életét. Huszonhét éves korában feleségül vette a jómódú német polgári családból való, huszonegy éves Maria Magdalenát, a választófejedelmi szakács özvegy lányát. Hét gyermekük született, másodikként az ifjú Ludwig, azonban csak hárman érhették meg a felnőttkort. Beethoven zenei tehetsége már nagyon fiatalon megmutatkozott. Eleinte közepes tehetségű apja – aki gyakran verte – tanította őt zongorára és hegedűre, és Mozartékhoz hasonlóan megpróbálta csodagyerekként bevezetni a bonni társasági életbe. A gyermek sokat szenvedett és sírt, egyetlen vigasza édesanyja volt. Gyenge jellemű, iszákos apja előbb anyagi, majd erkölcsi romlásba taszította családját, ezért hamarosan a kis Beethoven lett a család igazi eltartója.

A fiú tehetségét mások is észrevették: tízéves korától a bonni zenei élet legkiválóbb egyénisége, az udvari orgonista, zenekarvezető Christian Gottlob Neefe állt mellé, kezébe véve zenei nevelését. Ő nemcsak kiváló szakember, hanem irodalmilag is művelt, képzett mester volt, a legalkalmasabb arra, hogy az if­jú zseni útját egyengesse. Megismertette vele korának legkiválóbb zenei alkotásait, köztük Bach világát, és bevezette a gyakorlati zenei életbe is. Orvostanhallgató barátja révén pedig megismerkedhetett Waldstein gróffal, aki az első főúri barátja és pártfogója lett Beethovennek. Általa bejuthatott az arisztokrata körökbe, ahol kedvező fogadtatásban részesült.
Új környezetében felismerte tudás- és viselkedésbeli hiányosságait, ezért magasabb műveltségre törekedett, sokat olvasott, sőt az egyetemen is előadásokat hallgatott. 1787-ben választófejedelmi ösztöndíj révén lehetősége adódott Bécsbe utazni, hogy zenei eszményképének, Mozartnak a tanítványa lehessen. Azonban ekkor váratlan esemény történt: tizenhét éves korában elvesztette édesanyját, ezért haza kellett térnie Bonnba. Édesapja végérvényesen az alkohol rabjává vált, ezért két öccse taníttatása és a családfenntartás minden gondja újra rá nehezedett. Sokat dolgozott ebben az időben, és számos műve is ekkor készült el. Egyik alkalommal az akkor már európai hírű Haydn Bonnon keresztül utazott Londonba. Haydn látogatását kihasználva Beethoven udvari rajongói bemutatták a fiatal muzsikust a híres zeneszerzőnek. Az idős mester meghallgatta Beethoven egyik művét, és további tanulmányokra biztatta. Mikor 1792-ben újra lehetősége volt ösztöndíjjal visszatérni a császárvárosba, Mozart már nem élt. Három hónappal azelőtt halt meg, mint hogy Beethoven Bécsbe költözött. Második bécsi útját Waldstein gróf barátsága tette lehetővé. Ajánlóleveleivel megnyíltak a kapuk a város nemesi köreibe, ahol bizalommal fogadták az ifjú zenészt. Felkereste az idős Haydnt, hogy zeneszerzést tanulhasson tőle, de kapcsolatuk egyéniségük különbözősége miatt meglehetősen viharos volt, így mikor a mester 1794-ben Londonba utazott, végleg elváltak útjaik. Ezt követően is a kor ismert zeneszerzőitől tanulhatott, először Johann Albrechtsberger kezei alá került, majd még nyolc évig Salierinél tanult. A legtöbbet mégis önszorgalmának és hallatlan önművelésének köszönhette. Eleinte főleg tanításból kereste meg a kenyérre valót, mert zeneszerzőként csak lassan vált ismertté.

Huszonöt éves korában lépett először a nyilvánosság elé B-dúr zongoraversenyével. A közönség azonnal szívébe zárta a zongoravirtuóz Bee­thovent, és a bécsi szalonok kedvelt előadóművésze vált belőle. De megfordult Prágában, Berlinben, Pozsonyban, sőt Budán is, és mindenhol elsöprő sikert aratott. Többek között Lichnowsky herceg házi hangversenyein kapcsolódott be a bécsi arisztokrácia életébe, ahol számos barátot szerzett. Sokan kezdték pártfogásuk alá venni, művei­ért pedig szép lassan egyre többet fizettek. A korábbi hagyományokkal szakítva, függetlenítette magát az udvari szolgálattól. Műveinek kiadása egyre jövedelmezőbbé vált, és ezzel ő lett az első zeneszerző, aki meg tudott élni alkotásaiból. A tanításból és a műveiért kapott pénzből, valamint a rendszeres anyagi szponzorálásból jómódú életet tudott teremteni. Intelligenciájával, általános műveltségével – melyet saját maga szerzett meg –, megnyerő stílusával egyenrangú társa volt a született és a szellemi arisztokráciának. Támogatói közé tartozott továbbá Habsburg Rudolf főherceg és a magyar mágnás, Eszterházy Miklós gróf is, akik hosszú ideig biztosítottak gondtalan életet a nagy mesternek.

Főúri mecénásai közül a martonvásári Brunswick Ferencről mondhatta el, hogy barátja is volt azontúl, hogy mecénási lelkületére élete végéig számíthatott. A Brunswick lányok, Teréz és Jozefina 1799-es bécsi útjuk során személyesen is találkozhattak az ismert mesterrel, aki zongorázni tanította őket, és szintén örök barátságot kötött velük. A barátságon túl Beethovent gyengéd érzelmek is fűzték hozzájuk, kiváltképp Brunswick Terézhez. Ám ez a szerelem plátói maradt a társadalmi különbségek miatt. Ahogy Beethoven sem házasodott meg soha, Teréz sem ment soha férjhez. Helyette kisgyermekeknek szentelte életét, ő alapította meg az első magyar óvodát. Ezt a szerelmi csalódást még jó pár követte, sajnálatos módon mindig elérhetetlen nőkhöz vonzódott, de ezeknek az idealisztikus múzsáknak köszönhetően születtek olyan nagyszerű művek, mint a Für Elise. 1801-ben Bécsben tartotta meg első szerzői estjét, melyet több is követett. Mindez ismertséget, nagy anyagi hasznot és közönségsikert hozott számára .

Ludwig van Beethoven és Johann Wolfgang Goethe 1807-1808 táján együtt üdültek Karlsbadban. A zseniális zeneköltő és a költőzseni összebarátkoztak, s gyakran indultak együtt kocsikirándulásra. Kocsizás közben sokan felismerték a két hírességet, és a járókelők sűrűn lengették feléjük kalapjukat:
Kínos dolog ez a nagy népszerűség – panaszkodott Goethe –, mindenki köszön nekem…
Kár ezen bosszankodni – nyugtatta meg Beethoven. – Lehet, hogy nekem köszönnek.

A sikert azonban beárnyékolták Bee­­thoven állandó betegeskedései, és 1795-től, huszonöt éves korától jelentkező halláskárosodása. Betegségének felismerése, és a tény, hogy ez csak súlyosbodni fog, mély lelki válságba sodorta
Beethovent. Az 1800-as évekre hallásának romlása már megállíthatatlanná vált, és egyre nehezebbé váltak a fellépések, mert egy idő után már csak a füléhez tartott tölcsér formájú eszköz segítségével hallotta a hangokat. Barátjához, Wegelerhez írt levelében kétségbeesetten számolt be tapasztalatairól: „…hallásom az utóbbi három évben rohamosan romlik. Füleimben éjjel-nappal állandó sípolást és zúgást hallok. Bármily egyéb foglalkozás esetén ez elviselhetőbb lenne, az enyémben azonban ez tényleg ijesztő.”
Mivel a hétköznapi beszélgetések is egyre nehezebbé váltak, írásban közölte gondolatait, amiket mindig a magával hordott füzetbe jegyzett le. Haláláig száznegyven füzetet írt tele, ez ma a zeneszerző hagyatékának fontos részét képezi. Látva, hogy nem akarják segíteni, megérteni, ez ingerlékennyé, zárkózottá, bizalmatlanná tette környezete felé, és kerülni kezdte az embereket. Ezért aztán embergyűlölőnek gondolták. A társasági élet helyett inkább a csendes magányba húzódott vissza. Az addig nyüzsgő társasági ember mély depresszióba esett, és sokszor még az öngyilkosságot is fontolgatta. Egy fiatal vak asszony, aki egy házban lakott Bee­thovennel, segítette át a holtponton. Egy alkalommal megjegyezte az akkor már nehezen halló mesternek: „Bármit megadnék, ha egyszer láthatnám a holdfényt!” Ezt hallva Beethoven könnyezni kezdett, és rájött, hogy amíg látja a papírt, a kottafejeket, addig a zene soha nem fog meghalni számára. Hatalmas életkedv öntötte el, ami minden idők egyik legnagyobb zongoradarabjának, a Holdfény szonátának a megírására késztette. Intuitív képességét felhasználva Beetho­ven, aki ekkorra már alig hallott, zenéjével lefestette a holdfényt egy olyan nőnek, aki nem látott semmit.

A sors szimfóniája

Nem sokkal később ennek az időszakának letisztult érzéseit, tanulságait az Ötödik, avagy a Sors szimfóniában mutatta be. Egyetlen ehhez fogható alkotás sincs a zenetörténetben, amely ilyen tömören, érthetően kifejezi a zenében az emberi harcot, küzdelmet és a küzdelem eredményét, a győzelmet. S bár életében a betegsége kudarcra ítélte, soha nem adta föl: halála napjáig dolgozott, és műveinek máig tartó népszerűsége hozta el a győzelmet, még ha ezt nem is élhette meg. 1818-ra, negyvennyolc éves korára már szinte semmit nem hallott, mégis – erőt véve magán – még kilenc évig dirigált a színpadon, vagy zongorázott. Emberi nagyságra, lelkének gazdagságára, zseniális tehetségére utal, hogy felülkerekedve a kóron, ezekben az években komponálta legnagyobb műveit: három zongoraszonátát, öt vonósnégyest és a IX. szimfóniát.
Süketsége ellenére azért tudott komponálni, mert tökéletes belső hallással rendelkezett, és emlékezetében rögzült, hogy a leírt hangjegyek vagy a zongorán leütött hangok milyenek a valóságban. Komponálás közben állítólag egy dobverőt érintett a zongorához, így annak a rezgéséből is volt valamilyen mértékű hallásélménye. 1824-ben a IX. szimfónia premierjén saját maga vezényelt. Azonban már annyira süket volt, hogy nem vette észre a darab végén a közönség tomboló ünneplését. A szólista finoman fordította meg a mestert a közönség felé, aki csak ekkor vette észre, hogy a mára már hallhatatlan mű mekkora ovációt eredményezett. A IX. szimfónia bevonult a halhatatlan zenedarabok közé, megkoronázva a zeneszerző életének munkásságát.

forrás:Lőrincz Dorottya

2015. március 25., szerda

Madarak



A természet legszebb ékszerei a madarak!

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe

Március 25-e Jézus fogantatásának ünnepe. Régi magyar neve, Gyümölcsoltó Boldogasszony, és a hozzá fűződő gazdag hiedelemanyag mutatja, hogy az oltás, szemzés hagyományos napja volt e tájon. A jámbor néphit szerint azért, mert Mária is ezen a napon fogadta méhébe Jézust.

 A magzat fogantatásához kapcsolódó analógiás mágia, valamint az évszázados megfigyeléseken alapuló népi bölcsesség szerint ezen a napon indul meg igazán a mezõk növényeinek növekedése, ekkor érdemes gyümölcsfát oltani, szemezni. Ekkor használták fel a február 10-én, Skolasztika névnapján levágott, és a pincében tartott oltóágakat. A reggeli mise után, akit tehette indult a gyümölcsösbe oltani. A régi szõlõ és gyümölcsgazdák azt vallották, hogy "az ember ilyenkor Szûz Máriával olt almát."
A göcseji néphit szerint az ekkor oltott fát nem szabad letörni vagy kivágni, maguktól kell elkorhadniuk. Ha mégis kivágják, vér folyik belõle. Székelyföldön az e napon oltott fákra rontás ellen piros szalagot kötöttek

A tápiógyörkiek féregûzõnek használták a lemetszett gallyacskákból rakott tüzet, Szegeden a méhek mézelõ kedvét serkentették a kaptár elé állított gallyal.

A Bánátban ugyancsak a tudomány által analógiás mágiának nevezett bûbájjal éltek: vörösbort ittak, hogy az újonnan ültetett fák vére növekedjék, pattogatott kukoricát ettek, hogy a rügyek kipattanjanak. A meddõ asszonyok sem maradtak tétlen, föltétlenül a férjükkel háltak ezen a napon.

A pásztorok is ehhez a naphoz kötik a tavasz kezdetének egyik pillanatát: „Gyümölcsoltó indítja meg a mezõt a növekedésre. Gyümölcsoltó elõtt, ha vasharapóval húzzák is kifelé a füvet, akkor se gyün ki a fõdbül. De ha elmúlt gyümölcsoltó, akkor, még ha kalapáccsal verik vissza, akkor is eljön." A hal is felveti már magát a vízben, mondták a halászok.

Gyümölcsoltó Boldogasszony hozza haza az énekesmadarakat is. A budaörsi gazdák kitárt istállóajtóval fogadták Isten madarát, a fecskét. Számos idõjárással kapcsolatos jóslat is kötõdik ehhez a márciusi naphoz, a délvidéken például a hangos békakuruttyolásból még 40 napi hideg idõre következtettek. Gyimesben úgy gondolták, ha rossz idõ van, akkor kellemetlen tavaszra lehet számítani. És mivel mindennek az ellenkezõje is igaz, az Ipoly mentén azt vallották, hogy Gyümölcsoltó hidege, a téli hónapok megölõje.


2015. március 24., kedd

A csipke

Tüllhímzés  kombináció
"A mai ember számára a csipke finom, virágsziromra emlékeztető szövedék, melyen lyukacskák és hézagok sorakoznak.  .  

Igen sokfajta szövedék tart igényt a csipke névre,  a pókháló könnyűségü csipke mellett, a súlyos mintázatú paszomány és zsinórozás, az egyszerű receháló mellett a domborművű drágaköves ékszerre emlékeztető aranycsipke, a vert csipke vékony cérnából vagy súlyos gyapjúfonalból, az országszerte elterjedt vagdalásos hímzés, a finom  varrott csipke, a lyukhímzés, a buzsáki és pozsonyi tüllrátét,

A legősibb csipke fajta a rojt, csomózott rojt, csomózott csipke. Több ezer éves múltra tekint vissza. 

A régi kultúrnépek ruháit, lószerszámait csomózás, rojt és bojt díszítette. A magyar díszítő művészetben a rojtozás rangos helyet foglal el. A rojtos gatya is ősi ruhadarabja a magyarságnak. A női vállkendőket, kötényeket szintén művészi szépségű csomózott rojt ékesíti.

A magyar nép körében a változatos, szövetből kialakított csipke az elterjedtebb és régebbi eredetű.
Legegyszeűbb fajtája a szálvonásos, szálszorításos (azsúr) munka: A szövet szegélyén hosszanti szálakat felvágják, azokat kihúzzák és a fonalakból többet különböző huroköltéssel összevonnak, a vágott részt megerősítésül behímezik, esetleg a megritkított részbe új szálakat fűznek. A szálvonásos mesterkélés legrégíbb emléke Magyarországon II. Lajos (1516-1526) királyunk koronázó ing fodros kézelőjén látható. Ez esetben aranyszállal kitöltve.
A subrika egyik legelterjedtebb és legrégibb technika. Szintén szálhúzással készül. A hímzőfonallal beszövött minták geometrikusak és sűrűn tömöttek. Régi szöttesekre emlékeztetnek. Sűrű vastag vásznat is csipkeszerűvé tesznek.
Másik változata a szálvonásos munkának a varrott rece vagy forgatott rece. Ebben az esetben nemcsak hosszanti, hanem keresztben álló szálcsoportokat is felvágnak és kivonogatnak. Szabályos rendszerű rácsos rész áll elő, melynek felvágott szálú széleit meg kell erősíteni s a lazává ritkított szálcsomókat fonallal becsavarni.
A kész rács különféle csipkeszerű öltéssel díszíthető. A belehímzett minta lehet virágmotívum, galambos, pávás, kakasos, néha lovas és emberalakú.
A vagdalásos munka a varrott rece egy fajtája. Országosan elterjedt. Az anyagot a minta szerint kivágják ollóval, a szálakat kihúzzák és körül-dolgozzák az átvágott széleket, néha belábazzák. Ez a rácsozás maga az anyag díszítménye, mely váltakozhat szálszámolásos laposhímzéssel. Nem fed be egy összefüggő, különbözö mintákkal kivarrt, nagy területet, mint a varrott rece.
A régi magyar varrott rece virágainak közepét esetenként ritkás csipkemunka díszíti. A díszítendő helyen az anyagot teljesen kivágták, a forma széleit behurkolták és a szövet szálaitól függetlenül készített háló-zatra varrták az új mintát. Ez az egy szállal készülő tűmunka varrott csipke néven ismert. A varrott csipke a középkorban keletkezett.
A gomblyuköltésre (huroköltés) van alapozva. Eleinte a vászonból készült ruhanemű széleire tűbe fűzött cérnával kis csúcsokat hurkoltak, melyek pálcikákból és ívekből álltak.
Az egy szállal kötött-varrott csipke népi változata a minden szálkihúzás nélküli, szabadrajzú kör- és szilvamagalakú lyukacsos hímzés.
A mintát a lyukak sorozata képezi. Sok esetben található tömören kivarrt és lyukhímzéssel áttört módszer ugyanazon a darabon.

Madeira-nak nevezik a lyukhímzést, amikor a kivágott virágszirmok és levelek nyílásait tűvel behálózzák, pókozással vagy átöltéssel bekötik.
Ellentétben a madeiraval a kalocsaiak által kedvelt riseliö-nél az alapanyagot a hímzett virágokon kívül vágják ki és a kivágott részt egyszerűen vagy \"összevissza\" belábazzák, behálózzák. Ezt manapság erősen iparosították és géppel készítik.
Lábatlan azsúrnak nevezik azt, amikor az áttört munkán a hímzett virágok és levelek összeérnek és nem kerül közéjük pókozás/lábazás.

A pókos varrott csipke legszebb fajtája a soproni (höveji) és pozsonyi pókozás. A lyukhímzésből fejlődött. A kivágott lyukakba idővel pókháló finomságú csipkét varrtak. A bekötési mód változatos. Egy-egy darabon ritkán látható azonos pókozás.
Van olyan tűcsipke illetve varrott csipke, amely teljesen önmagáért készül és nincs kapcsolatban más hímzéssel vagy recével. Ez sokkal légiesebb, mert az egész csipke csupa hurokból, rácsokból, és pókölté-sekből alakul ki.
Első emléke Magyarországon III. Béla király (1172-1196) feleségének koporsójából került elö. A század elején indult meg a tűcsipke iparművészeti termelése (Csetneki, Pannónia, Hunnia csipke). A leghíresebb magyar varrott csipke a század elején alkotott Halasi csipke.



Külföldön a csipke erősen elterjedt és komoly megélhetést biztosít. Ezzel szemben Magyarországon, a halasit kivéve, a csipke nem ipari termék.
A hálós rece (filé-csipke) már Mátyás király (1458-1490) idejében ismert volt nálunk. Alapja csomózással készült háló, amelyet kifeszítve virágos és alakos mintákkal, szövőöltéssel varrnak ki. A hálókötés csomója a halászhálóéval azonos.
Tüllrátétet elsősorban Pozsony megyében és Buzsákon készítenek. Csipkeszerűen kivágott vékony batiszt anyagot apró öltésekkel tüllre erősítenek. A Felvidéken csodálatosan szép tüllhímzést is készítenek.
A vert csipke (vetélt, szövött, klöplizett) a szövésnek egyik fajtája. A fonalak végére csontocskákat, faorsókat kötnek nehezékül és azokat ide-oda vetik és ezzel fonják-szövik a mintát. A nemesi és népi ruhákat a 16. századtól gazdagon díszítették vert csipkével és így viruló iparággá fejlődött országszerte.
A paszomány egy fajtája, illetve elődje a vert csipkének. Írott emlékeink szerint paszomány és gombkötő céhek már Zsigmond király (1387-1437) idejében  működtek. Valószínűleg régebben is, hiszen a gombot Európában a magyarok honosították meg.

A nemesi ruhák díszítésére, vert módszerrel készített zsinór és paszomány Velencéből terjedt el. A magyar paszományverők már a 16. században nyergen vert módon készítettek gombot és paszományt.
Ez a módszer vezetett később a csipkeveréshez.

A horgolás régi munka. Gombkötők és paszományosok sok zsinórt, gombot, gombházat, horgolással készítettek. A Rákóczi hadsereg (1703-1711) tisztjei horgolt kardkötőt viseltek. A horgolt csipke azonban újkeletű. Említésre méltó a matyóföldi legények \"borjúszájú\" ingujjának szélére kötött horgolt csipke, mely ötletes és szép.

Az egész világon a csipke tömegtermelése gépesített. Magyarországon is elterjedt ipar.
A kézi csipke azonban nem halott művészet, világszerte értékelt és keresett. Ruhát és lakást egyformán díszít évszázadok óta."

Forrás:/kép/ Magyar nyelv

Ezen a napon született Bél Mátyás


Bél Mátyás polihisztor, író, evangélikus lelkész, történet- és földrajztudós.

Korának kiemelkedő tudósa volt. Életművén belül jól elhatárolható pedagógiai, nyelvészeti, történeti forrásfeltáró és kutatói munkássága, a magyar földrajztudomány megalapozása, a leíró néprajz és a gazdaságtudomány úttörő művelése, teológiai elméleti tevékenysége. Mint pedagógus, messze előremutató új elveket vezetett be. Mint filológus ugyancsak úttörő munkát végzett, habár ma már meghaladott az álláspontja: minden nyelv őse a héber. Elsőként foglalkozott - tudományos felkészültséggel és alapossággal - a magyar rovásírás tanulmányozásával - "szkíták-hunok rovásírásáról" címmel -, valamint sokat tett a magyar irodalmi nyelv művelése terén is.
A Károli-féle Biblia újszövetségi részének egyes döcögő, nehezen érthető szakaszait újrafordította. Bármennyire is jelentős, amit Bél Mátyás pedagógiai vagy filológiai működése során létrehozott, maradandót a történelem- és földrajztudomány területén alkotott.

Fő műve, a Notitia Hungariae Novae Historico Geographiaca köteteiben - amelyek vármegyeként adtak részletes ismertetést az országról - a történeti és földrajzi szemlélet sajátos ötvözése, a táj, környezet, történelem és ember kölcsönhatásának modern szemlélete mutatkozik meg. Megjelenését rendkívüli gonddal végzett hatalmas adatgyűjtő munka előzte meg. Sokan támogatták, de voltak, akik akadályozták, sőt, kémkedéssel is meggyanúsították. Batthyány József kalocsai érsek vette pártfogásába, megnyerte számára Pállfy Miklós nádor támogatását is, aki felszólította a törvényhatóságokat Bél munkájának segítésére. Közel két évtizedes adatgyűjtés és szövegezés után a nagy mű kiadásához III. Károly császár anyagi támogatást adott, sőt Bélt nemesi rangba emelte. Bél Straub Pál bécsi könyvkereskedővel állapodott meg a munka Amszterdamban készülő gondos nyomásáról és forgalomba hozásáról, ezúton azonban a munkának csupán négy kötete jelent meg 1735 és 1742 között. Bél Mátyás haláláig a Notitia Hungariae Novae Historico Geographiaca anyagának mintegy harmada jelent meg nyomtatásban, összesen 2693 oldal terjedelemben. A mű nagyobb része, mintegy tízezer oldal kéziratban maradt. Ezt a szerző örököseitől Batthyány József gróf, kalocsai érsek vette meg, de szállítás közben a kézirat egy része a Dunába esett, így részben használhatatlanná vált. A megmaradt részek az esztergomi káptalan és a budapesti Széchényi könyvtár birtokában találhatók.

Életművének gazdagságára jellemző, hogy 1718-ban elsőként vetette fel egy hazai tudós társaság alakításának gondolatát és az első valóban rendszeres és időszakos hazai hetilap, az 1721 tavaszától megjelenő Nova Posoniensia is az ő kezdeményezéséből született, amely az oktatás segítését tűzte ki elsődleges céljául. A lap azonban hamar a jezsuiták tulajdonába került és nemsokára meg is szűnt. Kora progresszív tudományos fegyverzetének birtokában küldetést érzett hazája, a "dulcis cara Pannonia" megismertetésére, az itt élő népek közös kulturális emelkedésének elősegítésére. Kosáry Domokos felsorolta, hogy földrajz, helytörténet, agrártörténet, néprajz, egyháztörténet, irodalomtörténet, nyelvtudomány, tudományszervezés, de nevelés, oktatás, pedagógia, sajtótörténet és államismeret mind-mind beletartozott kutatása kereteibe s ezek egyikét sem lehet művelni Bél nevének és eredményeinek említése nélkül.


Forrás:
Mészáros Balázs: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig,

2015. március 23., hétfő

Ezen a napon - Hamvas Béla

1897. március 23-án született Hamvas Béla. 



Hamvas Béla a huszadik század kimagasló, magyar gondolkodója.    Élete és életműve későbbi nemzedékek számára is mintául szolgáló szellemi és erkölcsi erővel mutatja fel magyarságának és európaiságának termékeny ötvözetét.

Munkássága rendkívül sokoldalú. Szépirodalmi, irodalomtörténeti, filozófiai, lélektani, szellemtörténeti munkáiban, értékszemléletében, világmagyarázati víziójában azonban a vizsgálódás tárgya mindig egy és ugyanaz: az egyetemes emberi kultúra.

" A világ az a hely, ahol a dolog nem az, ahogy van, hanem ahogy hat. A világban az embert nem valódi élete, hanem színészi teljesítménye szerint ítélik meg." 



Hamvas Béla: A madarak éneke





Azután nemsokára, hogy a nap a Bak jelébe lép s a téli mélypont után ismét emelkedni kezd, január első napjaiban, a cinke szólal meg először. Van úgy, hogy a napfényre szól, van úgy, hogy az olvadásos időre. Ugyanakkor a szarka is elkezd csörögni. A cinege későbben kezdi, de gyertyaszentelőkor már hallani. Sokszor hetekre újra elhallgatnak. A tavasz első jelére, a márciusi langyos esőre már a rigó is elkezdi. Eleinte csak a hangját köszörüli. Sajátságos halk, de éles hangja van ilyenkor, mintha valaki fejhangon rövidet ásítana: csőrét kitátja és aprót sikolt. Rendesen olyankor, ha a levelek közt ugrál, kukacot keres, megáll, megélesíti torkát és eszik tovább. Március végén a rigó nők Perzsiából visszatérnek férjeikhez és vőlegényeikhez, akik a telet itt élték át. Akkorra a rigó, ha nem is kifogástalanul és folyékonyan, de már énekel. A fülemile csak áprilisban kezdi, néha csak gyümölcsvirágzás után.
Azt mondják, hogy az énekesek július elején hallgatnak el, amikor a kicsik a tojásból kikeltek. Nincs idő énekelni, az apróságoknak kosztot kell gyűjteni és hordani. Csakugyan július első tíz napjában elhallgat a fekete, az énekes rigó, a fülemile, a kakukk, a tengelice, a cinke. Nem is szólal meg már, csak néha, szeptember közepe táján. Az erdei pacsirta kivétel. Néha egész nyáron hallani, de szeptemberben biztosan, még október elején is. Akkor beáll a csend és az erdő néma.
Májusban történt, hogy egy napon a hegyek közé mentem. A völgyben, ahol laktam, a sűrű bozótban, a nyirkos vízmosásban, sok madár lakott. A madarak énekét előbb is csodáltam, de csak úgy, mint a virágos rétet, amelyen elbűvölt az egész, de az egyes növényeket nem láttam. Abban az évben, jól emlékszem rá, egy rigóra figyeltem fel. Ugyanazt a dalt többször énekelte. Három ütem volt az egész, félig önkívületben énekelt szenvedélyes és diadalittas hangokat. Ez volt az, ami megragadott. A ház lépcsőjére ültem és figyeltem. Csakugyan, most ismét ugyanazt mondja. Hősies kiáltás volt. Valamilyen heroikus szimfónia főmotívuma lehetett volna. Lekottáztam. Ez volt a döntő pillanat.
Megértettem. Megértettem a madár énekét, és megértettem, hogy Orpheusz dalára a madarak miért figyeltek, és megértettem, hogy Szent Ferenc a madaraknak prédikált. Egyszerre magától értetődő lett számomra, hogy a madarak éneke nemcsak művészet és zene, hanem értelmes beszéd és gondolat is, mint az emberi nyelv, csak szebb. A kis Akhilleusz, ahogy a fekete rigót magamban elneveztem, három ütemben elmondta nekem hősi szívének minden titkát, sorsának heroikus misztériumát, s nagy tette elragadtatását, a szenvedélyes és önfeláldozó lendület természetfölötti szépségét.
Sohasem hittem volna, tűnődtem akkor, mint akit váratlanul mélységes tudásba avatnak be, sohasem hittem, hogy egy fekete rigó ezt tudhatja. Azóta tudom, hogy tud mást is, különbet is. Hallottam egyet, a víz partja mellett a füzesben lakott, aki olyan mozarti gráciával énekelt olyan mozarti dalt, amilyen bűbájosan gyengéd és könnyű Mozart nem volt soha, s talán nem is tudott volna lenni. Hallottam azt, akit "Elíziumi madár"-nak neveztem el; azt a biztos, személyes tapasztalati élményt, amit az ő művészetében az Üdvözültek Kertjéről kaptam, sehol másutt nem találtam. Dante Paradicsomában Beatrice vállán énekelhettek így a madarak. Az Édenkertben a bűnbeesés előtt, mikor az őzek a tigrisekre hajtották fejüket, és úgy aludtak, ott énekelhettek így a madarak. A világ teremtésének hajnalán, az angyalok dicsőítő égi éneke lehetett ilyen átszellemülten tündöklő s ilyen boldogan elragadtatott. S végül hallottam egyet, aki nevetett, hangosan, énekelve, csillogva nevetett, ahogy csak az tud nevetni, aki olyan, mint a nap, egész egyszerűen lényének közvetlen értelme és tartalma volt ez a nevetés.
Szenvedélyesen kerestem a fekete rigókat. De közben megismerkedtem a tengelicével, a vörösbeggyel, a cinegével, a sárgarigóval, a mezei pacsirtával és az erdei pacsirtával. Itt ismét meg kell állanom.
Ugyanott a völgyben, bár egy, vagy két évvel később, egy éjszaka történt, hogy a madár hangjára felébredtem. Mintha még álmomban hallottam volna, mert nem volt benne semmi valószerű. Egészen anyagtalan, kimondhatatlanul mély és fájdalmas ének volt. Nem is hittem el, hogy hallom. Másnap keresni kezdtem. Nem találtam. Csak ősszel hallottam újra. Ott ült a szőlőkarón, és ugyanazt énekelte. Késő délután volt, szüret előtt. Azóta ismerem. Rendesen hat hangot énekel, hangsorszerűen lefelé, de kromatikus trillákkal, egyre süllyedő sorban, ahogy a vízcsepp az egyik kőről hull a másikra. De hogy ebben az egyre mélyebbre hulló kromatikában milyen szívet tépő fájdalom van, s e fájdalomban milyen édes, álomszerű szépség, azt csak akkor lehetne elmondani valahogyan, ha az ember a földre tudná magát vetni, és keservesen elkezdene sírni, keservesen, értelmetlenül, a fojtogató fájdalomtól elárasztva, felszabadultan és boldogan.
A fülemilét értettem meg a legkésőbb. Minden madár csak metafizikusan, vagyis az emberen túlról érthető. Onnan, ahonnan Orpheusz vagy Szent Ferenc értette meg őket. A fülemile megértéséhez még egy kis lépéssel tovább kell menni. Wordsworth vagy Shelley vagy Keats, vagy a többi költő fülemile-költeménye a valóságot nem fedi. Aki a békét nem ismeri, az a fülemilét nem értheti. Ezért fiatal ember csak csodálhatja. Csak ha a szenvedélyek kiégtek, s már az öröm és a szenvedés kora teljesen elmúlt, csak, ha az ember már nem akar önmagától és önmagának semmit, és fejét megbékülten Isten tenyerébe hajtotta le, csak, ha az emberben felébredt a honvágy az Én-telen világba végleg visszatérni, csak akkor hallja meg, hogy a fülemile mit és miért énekel.
A dalban nincs fájdalom vagy szenvedés, nincs hősi erő vagy nevetés, nincs öröm, nincs diadal. Amikor az ember az életen túljutott, s már nem akar semmit, az egyetlen, ami még foglalkoztatja: várakozom, amíg hívnak, s addig imádkozom. A várakozásnak ez a nyugodt, csendes, megbékült imája, ez a fülemile dala, ez a mártírdal, kristálytiszta várakozás a halálra és a túlvilágra, - búcsú a szépséges földtől, az édes élet mámorától, és kérés az éghez, hogy eressze be.
Sokáig csak a búcsút hallottam, és nem ment a fejembe, hogy miért van. Az ember először, rendesen, a negatívumot érti, és nem tudja elgondolni, mi ez, amíg nem ismeri meg a hozzátartozó pozitívumot. Tudtam, hogy búcsúzik, azt is tudtam, hogy mitől. Szomorúnak találtam, és egy kicsit indokolatlannak. Aztán egy nyáreleji délután, már ahhoz az időhöz közel, amikor egészen elhallgat, egyetlen hangjából megértettem. Ez a kicsiny madár a túlvilágra kéredzkedik. Nem valamilyen tudós indokolással, ahogy még a legtisztább szívű ember is tenné. Úgy kéredzkedik, ahogy egy kisgyerek az anyja ölébe, de még egyszerűbben, mert nem védelmet keres, nem boldogságot, nem örömet és nem megnyugvást. Olyan egyszerű ez, amilyen egyszerű csak egy madár lehet, amikor énekel. Nem halálvágy ez, egyáltalán nem. A fülemile nem tudja, mi a halál. Az élet után nem a halál következik, hanem a túlvilág. Honnan tudja? Milyen jó lenne Istent ilyen közelről és bizalmasan ismerni, mint ez a kis madár.